Mapping German fiction in translation in the German National Library catalogue
Reggel találtam egy remek doktori disszertációt:
Lisa Maria Teichmann: Mapping German fiction in translation in the German National Library catalogue (1980-2020). Doctoral thesis (Montreal: McGill University, 2022).
A legtöbb, a fordítások szociológiájával kvantitatív megközelítéssel, vagyis bibliográfiai adatbázisok elemzésével foglalkozó tanulmány az UNESCO szakbibliográfiáját használja. Ez a nemzeti könyvtárak adatszolgáltatásán alapul, de nagyon szűk az időintervalluma, a 70-es évek végétől kb. 30 évet fed le, és egyúttal nyelvileg és területileg is nagyon egyenetlen, ráadásul nem tartalmaz sem analitikus tételeket (pl. ha van egy antológiánk, akkor nem sorolja fel tételesen a benne foglalt műveket) és nincsen tartalmi feltárás sem, tehát a bibliográfiai tétel nem mondja meg magáról, ez szép- vagy szakirodalom-e. Teichmann disszertációja azon kevesek egyike amelyek egyrészt könyvtári katalógust használnak, másrészt bibliográfiai forráskritikát alkalmaznak. Egyelőre még nem értem a végére, de nagyszerű amit eddig olvastam, ráadásul - ez külön öröm - nem ért a forráskritika végére, vagyis nem halászta el előlünk a tárgyab feltehető összes lehetséges kutatási kérdést, bőven van még mit kutatni, még a német anyag tekintetében is. A doktori témavezető Andrew Piper, aki a McGill-en a kulturális adatelemzéssel foglalkozó .txtlab mindenese és egyúttal a téma vezető folyóiratának, a Journal of Cultural Analytics-nak a főszerkesztője.
Egy ábra a disszertációból: a szerzőnkénti célnyelvek és a kiadott könyvek számának korrelációja.
Ez baromi érdekes. Mi is csinálhatnánk egy ilyet? De érdemes lenne megnézni, hogy a függőleges tengely értékei hogyan változnak, ha elosztjuk a számot az adott szerző összes eredeti nyelvű tételének számával. Ezt nálunk is lehetne csinálni: arról van szó, hogy Jókai nagysága olyan mint a Konsalik és a Courts-Mahler nagységa, amennyiben a siker összekapcsolódik a termelés volumenével. Jókai tételeinek a száma óriási. Érdekes lenne megnézni, hogy a műveit átlagosan mennyivel nagyobb arányban forditják mint más magyar szerzőkét? Azaz mennyivel nagyobb a műveinek a sikere az átlag magyar művek sikerénél. Ezt meg lehet nézni a műveket sorba véve, de meg lehet úgy is hogy elosztjuk a Jókai kötetek számát a Jókai Orignal title-ok számával.
Nekiálltam hirtelen:
Jókai 1021 tétel, 181 Original Title, az tételenként átlag 5.6 megjelenés
a magyar irodalom egésze: 11051 tétel, 3018 OT, átlag 3.7 megjelenés
Molnár 369, 50: 7.4
Márai 273, 42: 6.5
Mikszáth 263, 54: 4.9
Kertész 229, 17: 13.5
Zilahy L 199, 23: 8.7
Móricz 189, 34: 5.6
Szabó M 163, 24: 6.8
Harsányi Zs 162, 14: 11.6
Déry 143, 16: 8.9
Illés B 129, 21: 6.1
Kosztolányi 123, 13: 9.5
Azaz Jókai erős játékos, de a volumen sokat nyom a latban. Ezen a toplistán nála csak Mikszáth gyengébb átlagos művenkénti megjelenések számával, mig Móricz és Jókai fej-fej mellett. A másik véglet Kertész, Harsányi, és Kosztolányi: kevés eredeti tétel forditásban, de azok sokszor. Molnár nagyn gyengén szerepelne ha nem lenne a PUF.
A szerzőkre jellemző műfajok itt némi szerepet játszanak: a novellák-elbeszélések sok tételt adnak, megnyomják a darabszámot.